A legnehezebb dolog az önálló tanulásban talán a külső visszajelzés hiánya.
A saját teljesítményünket ugyanis nagyon – nagyon nehezen tudjuk megbecsülni. Van olyan, hogy fölé lövünk, de a tanulásban inkább az a jellemző, hogy kicsire (sem) értékeljük azt, amit már elértünk. Úgy azért nehéz kitartani az élet bármely területén, ha azt érezzük, hogy egy helyben toporgunk.
Ha nincs visszajelzésünk – nem tudunk mihez viszonyítani -, egy idő után szépen el is tévedünk a sok tanulnivalóban.
Amikor nem tudjuk merre tovább,
És akkor itt álljunk meg egy kicsit, mert eszembe jutott valami fontos: a visszajelzés nem dicséret. Nem egy ügyesvoltálpeti meg ígytovábbkriszta. És nem is kritika, hogy hatanulnálödön, vagy szeddmárösszemagadjutka.
Én például minden óra végén visszajelzek a LingoTanítványoknak, és mielőtt kinyitom a számat, átgondolom,
mi a CÉLJA a visszajelzésemnek.
Ahhoz, hogy a visszajelzésem ELŐREVÍVŐ legyen, betartok pár elengedhetetlen alapelvet:
Mindezeket pedig abban a hangnemben fogalmazom meg, amelyik számára a legjobban emészthető.
U.I: Ezt a bejegyzést a valóságban sajnálatosan megtörtént események ihlettek: Ha megosztod a közösségi média felületein, talán a lányom, LingoHani terapeutája is olvassa.
U.I.2: Egyébként a LingoLevelek – a LingoGroup hírlevelei – hasonló tartalmakkal íródnak havonta egyszer. Iratkozz fel, ha szeretted a témát!
LingoLevelek feliratkozás
Leveleink a tanulás hátteréről szólnak: félelmekről, tévhitekről, motivációról - és hatékony tanulási technikákról.
Köszönöm, hogy velem tartasz!
Sikeresen feliratkoztála LingoLevelekre! Csak légyszi ne felejtsd el csekkolni a spam mappát is - néha (méltatlanul) oda érkeznek 🙁