LingoGroup: A korai évek
Mindenkinek van egy története – a LingoGroupnak is!

Visszatekintettem egy kicsit a múltunkba – honnan jöttünk, és hova tartunk innen. Ismerj meg bennünket egy kicsit jobban.

Miért egyéni oktatás?

Talán nem is tudod rólam, de nyelvtanári pályámat még egyetemistaként egy nyelviskolában kezdtem, csoportos oktatással, valamikor a 2000-es évek elején. Nagyon szerettem – és a mai napig nagyon szeretek csoportokat tanítani, mert ha az ember jól elkapja a csoport dinamikáját, jó hangulatú és motiváló közeget lehet létrehozni a csoporton belül.

Egy csoportban azonban mindig “középre kell igazodni”, azaz azt a tempót tudja a nyelvtanár tartani, ami a nagy többségnek megfelel. Sokszor láttam, hogy a lemaradóknak csak egy kis extra foglalkozás kellett volna; rövid magyarázat és céltudatos gyakorlás, és ők is a felzárkózhattak volna a többséghez – de ezt nyelviskolán belül nem lehetett megtenni, én pedig utáltam hátrahagyni lassabb de tehetséges tanulókat.

Eszméletlenül bosszantott az is, hogy nem választhattam szabadon az anyagokból és nyelvkönyvekből, és már akkoriban is  villámgyors volt a fejlődés a nyelvoktatás piacán, egyre modernebb, színesebb,  a tanulást jelentősen könnyítő nyelvkönyvekkel és egyéb lehetőségekkel.

Én máshogy szerettem volna dolgozni.
És léptem.

Magánóráimon kifejezetten egyéni tanítványokkal foglalkoztam, és végre azt csináltam az óráimon, amit igazán szerettem: a legmesszebb menőkig kiszolgálni a tanítványaim szükségleteit, igazodni és javítani az egyéni problémákat – eközben pedig közvetíteni a számomra azóta is legfontosabbat: mennyire nagy szerepet játszik a tanulásban az, HOGYAN csinálod. 

#funfact: A nyelviskolában volt egy hírhedt csoportom, akik ugyan teljesen motiválatlanok voltak (és maradtak) is a tanulás terén, de öt kurzust jártak végig azért, mert annyira jól egymásra találtunk. A legeldugottabb kurzustermet kaptuk mindig, mert túl hangosan röhögtünk. 

A nyelvtanuló

Tudtad, hogy jártam portugál szakra? Nem annyira emlékszem már, mi lehetett a motivációm, de azt hiszem menőnek gondoltam egy Magyarországon kevésbé beszélt nyelvet megtanulni. Ugye, hogy tényleg menőnek hangzik? Egészen a középfokig jutottam – egy magántanárnál. Mert az egyetemi nyelvoktatás egyáltalán nem volt annyira remek, mint amilyennek romantikus álmaimban képzeltem – visszacsöppentem a hatvanas évek nyelv(tan)oktatásába, ahol haszontalan szavakat és kifejezéseket tanultunk a fekete-fehér könyvből, a világ legunalmasabb olvasmányain keresztül, amiket  persze szóról szóra fordítottunk. Totálisan az ellentéte annak, ahogy én a módszertant tanultam a német szakomon, vagy ahogy a gyakorlatban alkalmaztam ezt a tudást sok-sok csoportos és egyéni órámon – vagy egyébként, amit az ember józan esze sugall:

Beszélni beszéden keresztül lehet megtanulni. 

#funfact: El tudtam mondani portugálul azt a mondatot, hogy a parafát kilencévente hántolják, hogy parafa dugót készíthessenek belőle, különben elgyengül a törzse. 

Önállóan?!

Tudtad, hogy nem voltunk mi mindig LingoGroup? Az első nevünk Germánia volt, amikor pár kollégámmal összefogva elindítottunk egy nyelvklubot. A nyelvklub sohasem lett igazán sikeres, mivel a marketinghez (akkor sem) értettünk. De ez nem is fontos:  a tanítványaim imádták, lelkesen jártak rá a saját óráik mellett. Én pedig szintén imádtam, mert nincs annál motiválóbb, mint kitalálni valami izgalmasabb csoportfeladatot, és látni az eredményét: vidám, mozgalmas  csoporttevékenységeken át legyőzni a beszédtől való szorongást. 

#funfact: A kapucsengőnkön azóta is a Germánia név áll, mert 15 éve nem tudom elérni, hogy lecseréljék 🙂

Angolul 

Az angol valahogy kimaradt nekem a gimiben – ellógtuk – és később is, mert a portugál, ugye. De azért csak a legfontosabb nyelv a világon, szóval úgy mellékesen kezdtem el tanulgatni. Hogy ne erőltessem meg nagyon magam, “igazi” tanulás helyett könnyített olvasmányokat kezdtem olvasni. Ez pont elég fájdalommentesnek tűnt, mármint az a része, hogy olvasni szeretek, magolni meg nem kell, ezek a könnyített olvasmányok pedig mindenféle témában elérhetőek. Egészen őszintén mondhatom, hogy magam sem számítottam arra, ami történt: pár hét után már a középfok szintű történeteknél tartottam. 

Igen, ezt pont azért mesélem, amit gondolsz: rájöttem, hogy ezt a tanulóim is meg tudják csinálni. Egy kis kutatás után felfedeztem a Deutsch Perfekt tanulómagazint, és kiegészítettem a kommunikatív módszert a nagyobb mennyiségű szövegmunkával. Írom ezt érthetőbben is: a magántanulóim is elkezdtek olvasni. Sokat. A sietősebbek nagyon sokat.

Szeretek az időn spórolni, tehát természetesen nem órán, hanem házi feladatként vagy akár helyette dolgoztak a tanítványaim szövegekkel. A nyelvórán persze tovább dolgoztunk a történetekkel, játszottunk, dolgoztunk a szókinccsel, és figyelj, mert ezzel most elég nagy titkot árultam el – konkrétan ez a kulcsa annak, hogy ilyen gyorsan lépnek szintet a tanítványaim. 

#funfact: Mivel olvasva tanultam meg angolul, a helyes kiejtéssel évekig szenvedtem (vagy várj, ez jelen időben is igaz…). Ki gondolta volna, hogy ez ennyit számít?! 

A történetünk második részéhez kattints ide: LingoGroup