Nyelvtani szempontból a nyelvtanulók két típusát különböztetjük meg. Az egyik, aki egyáltalán hallani sem akar ilyesmiről, nemhogy tanulni róla; a másik pedig csak “nyelvtanozni” szeretne, szerinte csak azután lehet kommunikálni. A közös pedig az bennük, hogy mind a ketten tévednek. Megnézzük, miért? 

Először gyorsan tisztázzuk: 

Mi az a nyelvtan? 

A nekünk fontos meghatározás szerint a nyelvtan a nyelv elemeit és használati szabályait rendszerezi, tehát kicsit slendriánul fogalmazva szavak viselkedését, ragozását, kapcsolódását és szerepüket a mondatban tanulod vele. Azaz, mondatot nem tudsz felépíteni nyelvtani szabályok nélkül.

Vagy mondom másképp: amikor szavakat pakolsz egymás után írásbeli vagy szóbeli kommunikációban, nyelvtani szabályokat követsz.

Akkor is, ha helyesen teszed.
Akkor is, ha ez nem tudatos.
Akkor is, ha te soha nem tanultál nyelvtant.
És akkor is, amikor össze-vissza vagy teljesen hibásan csinálod, hiszen valami rendszert így is követsz benne. 

Akinek fontos, hogy helyesen beszéljen, az nyilvánvalóan nagy hangsúlyt szeretne fektetni a nyelvtan tanulására. És mint egy idegi reflex, máris előkerülnek a nyelvtankönyvek, táblázatok, szabályok és kivételek, aztán pedig gyakorlásképp a feladatlapok –  amikből embertelen mennyiséget meg lehet oldani. Mindez egyébként teljesen eredménytelen és hiábavaló. Elmagyarázom, miért. 

Kell-e nyelvtant tanulni? 

Kell.
De nem úgy, ahogy (sajnos) sokan gondolják. A nyelvtant nem valami absztrakt fogalomként kellene kezelni, és nem is szabálygyűjteménynek vagy feladatlapok halmazának. Hanem egy eszköznek a kezedben, amivel lépésről lépésre építgeted a mondanivalódat. Tehát semmiképpen nem elszigetelten kellene nyelvtant tanulni, hanem rövidebb vagy hosszabb szövegek segítségével. A szövegek mutatják be neked, melyik szó pontosan hogy viselkedik akkor, amikor használni szeretnéd: azaz amikor mondatba raknád őket, mert megszólalnál. Ez akkor is így történik, amikor még kezdő vagy, csak kezdőként a szövegeid még rövid egységekből állnak. 

Elárulok egy titkot!

A nyelvtant nem muszáj tudatosan tanulni. Ha a elegendő mennyiségű, a szintednek nagyjából megfelelő szöveget olvasol (vagy akár hallasz), ösztönösen fogod felismerni, megjegyezni és követni a nyelvtani szabályosságokat. Tudom, hogy ez nagyon hihetetlenül hangzik, de a helyzet az, hogy akkor is így működik, ha te nem hiszel benne.

A tanulás ezen formájának az a legnagyobb előnye, hogy pontosan azt és annyi nyelvtant fogsz felszedni, amire és amennyire épp szükséged van az adott nyelvi szinteden – később ez majd magától bővül  a nyelvi szinted növekedésével együtt.

A nyelvtant mindenki tudja így tanulni? 

Nem. Bár az anyanyelved így tanultad, tehát ha ma nem is, egykor képes voltál rá. Van, akinek ez ösztönösen tudja még mindig, és van, akinek ehhez nyelvtanári segítségre van szüksége. Mi például úgy dolgozunk fel nyelvtani témákat a tanítványainkkal az elejétől kezdve, hogy ők aktívan vesznek részt a szabályok felismerésében és alkotásában is. Azt szeretnénk ezzel elérni, hogy  sok gyakorlás után erre önállóan is képesek legyenek. Ekkor válnak tudatos és önálló nyelvhasználókká  és nem lesz már ránk szükségük a nyelvtan tanulásához. 

Ennyi?! 

Ja, hát azért nem. Mert gyakorlásra szükséged lesz, ha beszédben alkalmazni is szeretnéd a tanultakat. Ha azt kérded, hogy most akkor jöhetnek-e a feladatlapok: Végülis, jöhetnek. De sokkal hatékonyabb aktívan, szóbeli feladatokkal  gyakorolni – azaz tulajdonképpen beszéd közben.

Mi a LingoGroupnál azt valljuk: akkor tudsz valamit, ha tényleg aktívan használni is tudod. És ezt azért gondoljuk így, mert a nyelvtanulásod igazi célja a nyelv használata: a kommunikáció. 

És amit még jó, ha tudsz!

A nyelvtan (is) lépcsőzetesen épül fel. Kezdő nyelvtanulóként csak egyszerű, rövid mondatokban kommunikálsz, tehát elég csak az ehhez szükséges nyelvtani ismeret.

Az aktív szókincsed növekedésével párhuzamosan növekszik az igényed arra, hogy komplexebb gondolatokat fejezz ki. A komplexebb gondolatok  pedig már komplexebb nyelvtani szerkezeteket követelnek, ahogy azt érezni is fogod beszéd közben. Ekkor és így lehet fokozatosan növelni a nyelvtani tudásod: ami hiányzik, azt megtanulod. Ami nem, annak később jön el az ideje.

Ezért teljesen felesleges a nyelvtankönyveket bújnod. Hagyd meg inkább őket arra, amire valók: a tanultak önálló gyakorlására. 

Amit viszont jól jegyezz meg: 

Hibázni ér!

Ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni: az értelemzavaró hibáktól eltekintve akkor is meg fognak érteni, ha hibázol. Nem kell mindig mindent tökéletesen tudni, még középfok felett sem. Alatta pedig végképp nem. Semmi okod arra, hogy szenvedj a kivételek kivételével is, sőt.

Fontosabb a fő szabályokat tudni, és a gördülékeny beszédre koncentrálni, mint megakadni, és azon aggódni, jól fogod-e ragozni a következő szót.

Ha pedig ettől félreértenek? Semmi baj, ügyes kommunikációval a félreértések  tisztázhatóak!

Mit gondolok a hibákról és javításukról, és hogyan dolgozz hatékonyan szövegekkel – ezzel a két témával foglalkozom legközelebb itt a blogon! 

Ha elmondanád a véleményed, írd meg nekem ide: viki@lingogroup.hu